A homeopátia a világ egyik legnépszerűbb alternatív gyógymódja. Emberek milliói esküsznek rá, miközben a tudományos közösség jelentős része képtelenségnek tartja. Vajon hogyan működik a homeopátia? És működik-e egyáltalán? Egy rejtélyes gyógymód, annak ellentmondásos múltja és egy máig aktív tudományos csatatér – nézzük meg közelebbről ezt a különleges orvoslási-gyógyszerészeti rendszert.
Ezekről lesz szó
A homeopátia alapelvei – az elmélet, ami forradalmasította (vagy félrevezette?) a gyógyítást
A homeopátiát Samuel Hahnemann német orvos dolgozta ki az 1700-as évek végén. Az alapelve, hogy „hasonló a hasonlót gyógyítja” – vagyis egy olyan anyag, amely nagy dózisban egy adott tünetet okoz, kis dózisban képes lehet azt gyógyítani is. Hahnemann ezt a gondolatot saját tapasztalatai alapján alkotta meg. Kísérletei során például kinint – amelyet akkoriban malária ellen használtak – vett be, és észrevette, hogy egészségesen is a maláriához hasonló tüneteket tapasztal. Innen jött az ötlet: ha egy anyag betegséget tud okozni, akkor megfelelő adagban azt is képes lehet gyógyítani.
A homeopátiás gyógyszerek elkészítésének folyamata egy másik fontos elem: a hígítás és rázás, azaz a potenciálás. Egy adott hatóanyagot vízzel vagy alkohollal hígítanak – attól függően, melyikben oldódik –, majd minden hígítás után rázogatják, hogy az oldat „emlékezzen” az eredeti anyagra. Az eredmény? Egy olyan szer, amely a végső hígítási fázisban a statisztikai valószínűség alapján egyetlen molekulát sem tartalmaz az eredeti hatóanyagból, mégis hatásosnak mondják. Michael Brooks a 13 rejtély című ismeretterjesztő könyvében ezt a valószínűtlenséget a következő példával illusztrálja.
Ha eredetileg a gyógyszer egészen kis adagját mintegy tizenöt csepp vízben oldottuk fel, akkor a végére az eredeti szerhez a Föld térfogatának ötvenszeresét kitevő mennyiségű vizet vagy alkoholt kellene adnunk. Tudományos szempontból ezzel hatalmas probléma van: amikor a patikus elad nekünk néhány millilitert ebből az oldatból, akkor a kémiai matematika szabályai szerint gyakorlatilag nincs esély arra, hogy akár egyetlen molekulát is tartalmazzon az eredeti szerből. A módszer kritikusai ezt az elképzelést egyszerűen nevetségesnek tartják. Hogy akkor mégis mi gyógyít? A homeopátia szerint maga a víz vagy az alkohol „emlékezik” az anyagra, és ez az információ az, ami a szervezetben hatást fejt ki.
A tudományos szemében az a kérdés: tényleg képes-e a víz emlékezni valamire, amit molekuláris szinten már réges-régen nem tartalmaz?
A homeopátia tudományos vizsgálata – kísérletek és botrányok
A módszer körüli tudományos vita évtizedek óta zajlik. Számos tanulmány készült, amelyek vagy teljesen elutasítják a módszert, vagy meglepő eredményekre jutnak.
Az egyik leghíresebb kísérletet Jacques Benveniste francia immunológus végezte. 1988-ban publikálta eredményeit a Nature folyóiratban. A tanulmányban szerzőtársaival azt állította, hogy egy homeopátiás hígítású oldat biológiai hatásokat váltott ki. A munka közlését a Nature szerkesztői feltételhez kötötték: a kísérletet több független laboratóriumban is meg kell ismételni. Ez megtörtént, az eredmények hasonlók lettek, ennek eredményeként jelenhetett meg a lap júniusi számában a publikáció. A következtetések kapcsán továbbra is kételyeket látó Nature ezután azt kérte Benvenistétől, hogy három független szemtanú szigorú ellenőrzése alatt végezzék el újra a kísérleteket. Erre egy válogatott csapatot jelöltek ki: a folyóirat akkori főszerkesztője, John Maddox mellett James Randi bűvész, valamint a tudományos csalások szakértőjeként is ismert Walter Stewart kémikus voltak a megfigyelők.
A csapat egy hetet töltött Benveniste párizsi laboratóriumában. Megérte: a három ember rájött, hogyan vezette meg Benvenistét saját asszisztense, aki szelektált az adatok között: úgy válogatta ki azokat, hogy alátámasszák a homeopátiás orvoslás elkötelezett hívének számító főnöke állításait. Miután ezt közölték Benvenistével, ő erre nem túl elegáns hadjáratot indított a rangos tudományos folyóirat ellen, amely közben közzétette megállapításait. Ezután az immunológus anyaintézete, a francia Országos Egészségügyi Intézet is bírálta a tudóst hiszékenységéért, az adatai hanyag közléséért és a tudományos tekintélyt kikezdő magatartásáért. Az eset után két évvel Benvenistét végül elbocsátották állásából.
De a történet itt nem ért véget. 2001-ben Madeleine Ennis, egy korábban szkeptikus belfasti immunológus professzor szintén elvégezte Benveniste kísérleteit, arra számítva, hogy ezzel is gyarapíthatja a homeopátia ellen szóló bizonyítékok számát. Azonban meglepetésére hasonló eredményeket kapott, mint Benveniste. Saját bevallása szerint „döbbenetes” volt számára, hogy egy homeopátiás hígítású hisztaminoldat hatással volt az immunrendszer egyik kulcselemére, a bazofil sejtek működésére. „A homeopátia tudománya ellen táplált fenntartásaim ellenére az eredmények arra köteleznek, hogy hitetlenségemet feladva a kísérleti eredmények racionális magyarázata után kutassak” – mondta akkor a The Guardian brit napilapnak.
A gond azonban Ennis esetében is az volt, hogy a kísérletet később újra megismételték más laboratóriumokban, és az eredmények nem voltak egyértelműek. Az egyik laborban sikerült bizonyítani a hatást, egy másikban viszont nem.
A tudományos közösség egyik fő elvárása a reprodukálhatóság: ha egy kísérlet eredményei nem ismételhetők meg minden alkalommal, akkor azok nem tekinthetők megbízhatónak. A homeopátiás tanulmányokkal pedig pedig pontosan ez a helyzet: az eredmények ellentmondásosak.
Homeopátia a gyakorlatban – placebo vagy valódi hatás?
A homeopátia egyik érdekessége, hogy sok ember valóban jobban érzi magát a kezelések után. De vajon miért?
A válasz a placebo-hatás lehet. A placebo egy olyan anyag vagy eljárás, amely önmagában nem gyógyító hatású, de az emberi szervezet mégis pozitív változásokra reagál rá, egyszerűen a hit és a pszichológiai hatások miatt. (Arról, hogy hogyan és miért működik a placebo, ide átkattintva olvashatsz.) A kutatások szerint a homeopátiás szerek hatása sok esetben nem haladja meg a placebo-hatás mértékét.
A módszer védelmezői ezzel nem értenek egyet. Szerintük a hagyományos tudomány egyszerűen még nem érti azt a finom energiát vagy információs hatást, amely a homeopátiás hígításokban jelen van. Sokan azzal érvelnek, hogy az egyes kísérletekben azért nem mindig mutatkozik egyértelmű hatás, mert az egyének eltérően reagálnak a kezelésekre, és a homeopátia egy sokkal személyre szabottabb megközelítést igényelne, mint amit a hagyományos klinikai vizsgálatok alkalmaznak.
Mit hozhat a jövő?
Annak ellenére, hogy a tudományos világ jelentős része erősen szkeptikus a homeopátiával szemben, a módszer népszerűsége töretlen. Egyes országokban, például Németországban és Franciaországban az állami egészségügyi rendszer részeként is elérhető homeopátiás kezelés.
A jövőben azonban egyre nagyobb nyomás helyeződik az alternatív gyógyászat tudományos igazolására. Ha a homeopátia valóban működik, akkor a kutatóknak végre egyértelmű, megismételhető bizonyítékokkal kell előállniuk. Ha pedig nem, akkor kérdés, hogy etikailag mennyire elfogadható, hogy még mindig ennyien alkalmazzák.
Egy biztos: a módszer körüli vita még sokáig folytatódni fog. Hogy végül a tudományos bizonyítékok vagy a személyes tapasztalatok lesznek a meghatározók, azt az idő dönti el. Addig is, mindenki maga belátás szerint cselekedhet, azt javasoljuk tehát, hogy a rendelkezésre álló véleményeket átgondolva magad dönts arról, hogy hogy a homeopátia csodás gyógymód vagy egy nagy placebo. Az biztosnak tűnik, a kérdés közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek akár támogatói, akár ellenzői tekintik.
Ha hasznosnak találtad ezt a cikket, oszd meg ismerőseiddel.
További izgalmas tudományos kérdéseket találsz, ha ide kattintasz. Ha máskor sem akarsz róluk lemaradni, ide kattintva kövess minket Facebookon!
