Képzeld el, hogy beveszel egy pirulát, és néhány perc múlva a fájdalmad csillapodik, a szorongásod enyhül, az alvásod mélyebbé válik. Majd megtudod, hogy a tabletta, amit lenyeltél, csupán cukor és semmi más. Mégis működött. De hogyan lehetséges ez?
A placebo-hatás az egyik legizgalmasabb és legtalányosabb jelenség az orvostudományban. Működésének mechanizmusai hosszú ideig rejtélynek számítottak, és még ma is rengeteg kérdést vetnek fel. Egy biztos: az agyunk néha képes úgy becsapni önmagát, hogy valódi gyógyító hatást ér el – akár egy hatóanyag nélküli tablettával is.
Ezekről lesz szó
„A gyógyszer nem hat – hacsak nem tudod, hogy szeded”
Egy torinói kutatócsoport meglepő kísérletet végzett a placebo-hatás erejének bizonyítására. A Prevention and Treatment című gyógyszerészeti folyóiratban 2003-ban bemutatott vizsgálat során a résztvevőket két csoportra oszlották. Az egyik csoportnak egy orvos diazepamot adott be, és közölte velük, hogy rendkívül erős nyugtatót kaptak. A másik csoport tagjait automatikusan működő infúzióra kötötték, és ugyanolyan adag diazepamot kaptak – de a szobában nem volt senki, és semmiből nem tudták megállapítani, hogy gyógyszert juttatnak a szervezetükbe. Az eredmény megdöbbentő volt: két órával később az első csoport tagjai valóban nyugodtabbnak érezték magukat, míg a második csoportnál semmilyen változást nem tapasztaltak.
Vagyis a gyógyszer csak akkor működött, ha a beteg elhitte, hogy hatásos.
Hasonló hatást figyeltek meg fájdalomcsillapítóknál is. Több kísérlet során morfiumot adtak a betegeknek, majd egy idő után a morfiumot egy egyszerű sóoldattal helyettesítették. A betegek mégis továbbra is a fájdalom csökkenéséről számoltak be, mintha valóban kapták volna a hatóanyagot. Az agyuk ugyanis „megtanulta”, hogy a kezelés után fájdalomcsillapító hatásra számítson – és ennek megfelelően maga kezdett el endorfint, azaz természetes fájdalomcsillapítót termelni.
A magyarázat tulajdonképpen egyszerű: a gyógyszer kémiai hatása helyett az agyban keletkező vegyi anyagok hatása érvényesül – a „reménymolekuláké”, ahogy Fabrizio Benedetti, az említett torinói kutatócsoport vezetője elnevezte ezeket az anyagokat.
A placebo nem csak cukortabletta, hanem színház is
A placebo-hatás sokkal többről szól, mint arról, hogy egy pirula hatékonyságába vetett hit gyógyító hatással bír. Egy egész sor tényező befolyásolja: az orvos magabiztossága, a fehér köpeny tekintélyt sugárzó látványa, a vizsgálószoba atmoszférája, sőt, még az is, hogy a beteg milyen színű tablettát kap.
Ismerős a Mátrix című filmből a színes tabletták esete? Kevesen tudják, hogy a jelenet nagyon erős tudományos alappal bír. 1979-ben ismertették a Perceptual and Motor Skills című szaklapban azt a kísérletet, mely során kimutatták, hogy a kék tabletták nyugtatóbb hatásúak, míg a piros tabletták élénkítőként működnek – függetlenül attól, hogy valójában mit tartalmaznak. A placebo tehát nem csupán egy ártalmatlan szer, hanem egy gondosan felépített illúzió. Emlékszel, mit mondott a filmben Neónak Morpheus?
„Beveszed a kék pirulát, a történet véget ér, felébredsz az ágyadban, és azt hiszel, amit csak akarsz. Beveszed a piros pirulát, maradsz Csodaországban, és megmutatom, milyen mély a nyúl ürege.”
A kék nyugtat, a piros élénkít. A filmben és a valóságban is.
A sámánok és boszorkánydoktorok évszázadok óta használják ezt a hatást rituáléikban, és a modern orvoslás sem kivétel: egy injekció sokszor hatásosabbnak tűnik, mint egy tabletta, és egy nagyobb pirula jobban „működik”, mint egy kisebb – még ha egyik sem tartalmaz valódi hatóanyagot.
Ha az ember azt kommunikálja, hogy hathatósan tesz valamit – elmondunk például egy varázsigét, idézi fel Patrick Lemoine francia orvos kedvelt kifejezését Michael Brooks 13 rejtély című könyvében –, akkor azzal csodákat tudunk művelni. Lemoine gyakorlatából tudható, hogy efféle varázsige lehet például a következő: „Felírok önnek egy kis magnéziumot, amely kigyógyítja a szorongásából”. A természetes körülmények között például sokféle olajos magban megtalálható magnézium ugyan nem a szorongás kezelésének elismert módja, de a magnéziumhiány a szorongáshoz hasonló tüneteket idéz elő, ezért az európai orvosok bizarr módon gyakran írnak fel magnéziumot a betegeik szorongására. A páciensek nem csupán elégedettek ezzel, de jobban is érzik magukat. Ráadásul, ha a kezelést megszakítják, akkor vissza is esnek.
A bizonyítékokra épülő orvoslás már csaknem 250 éves, de a varázsige a mai napig hatásosnak bizonyul.
Nocebo: a placebo sötét oldala
Ha az elme képes önmagát meggyógyítani, akkor vajon az ellenkezője is lehetséges? A válasz: igen.
A nocebo-hatás azt jelenti, hogy ha valaki elhiszi, hogy egy szer ártani fog neki, akkor valóban rosszabbul lesz – még akkor is, ha az adott szer teljesen ártalmatlan. Ennek tudományos vizsgálata nem egyszerű feladat. Ha a placebo-kutatás etikai dilemmákat vet fel, akkor könnyen belátható, hogy a nocebo ezt a dilemmát megkettőzi. Nincs az az egyetemi etikai bizottság, amely beleegyezését adná egy kísérlethez, melynek deklaráltan az a célja, hogy egy hazugság segítségével még rontson is a beteg állapotán. A már említett torinói Fabrizio Benedetti placebo-kutatónak tíz évébe telt mire megszerezte az engedélyt arra, hogy önkénteseket toborozhasson az ügy érdekében.
A végül 2006-ban, a Journal of Neuroscience című orvosi szaklapban nyilvánosságra hozott kísérlet során betegeknek ártalmatlan tablettákat adtak, de azt mondták nekik, hogy ezek komoly mellékhatásokat okozhatnak. Az eredmény? A betegek valóban szédülésről, hányingerről és fejfájásról számoltak be, mintha tényleg egy veszélyes gyógyszert kaptak volna.
Ez a hatás különösen a mellékhatásokra vonatkozó tájékoztatókat olvasó betegeknél figyelhető meg. Ha egy gyógyszeres dobozon az szerepel, hogy „fejfájást okozhat”, egyes betegek valóban fejfájásról fognak panaszkodni – pusztán azért, mert erre számítanak.
A placebo és az orvosi etika
De vajon etikusan alkalmazható-e a placebo? Szabad-e az orvosoknak „hazudni” a betegeknek, ha azzal valódi gyógyulást érhetnek el?
Ez a kérdés komoly vitákat vált ki az orvosi közösségben. Egyes tanulmányok szerint az orvosok jelentős része rendszeresen ír fel placebo-kezeléseket anélkül, hogy a betegek tudnának róla. Például egy ártalmatlan vitaminkészítményt szorongás ellen, vagy egy enyhe fájdalomcsillapítót komoly fájdalmakra. Egy izraeli orvosok körében végzett felmérés szerint 60%-uk rendszeresen alkalmaz placebót, és a többségük állítja, hogy a módszer hatásos.
Mások azonban úgy vélik, hogy a placebo-hatásra építő orvoslás veszélyes precedenst teremthet. Mi történik például, ha egy beteg nem kap valódi kezelést egy súlyos betegségre, mert az orvos úgy véli, hogy „csak a fejében létezik a probléma”?
A placebo-hatás jövője
Miközben a placebo-hatás sok kérdést vet fel, egy dolog biztos: egyre több kutatás próbálja tudományos alapokra helyezni ezt a jelenséget. A Michigani Egyetem kutatói például PET (pozitronemissziós tomográfia) felvételeken figyelték meg, hogy amikor a betegek azt hitték, fájdalomcsillapítót kaptak, az agyuk valóban endorfinokat kezdett termelni.
A jövőben az orvosok talán képesek lesznek tudatosan kihasználni ezt a hatást anélkül, hogy a betegeket megtévesztenék. Elképzelhető, hogy speciális pszichológiai technikákkal, a beteg elvárásainak formálásával vagy akár egy placebo-hatást erősítő terápiával jelentősen javítható lesz a kezelések hatékonysága.
A placebo-hatás tehát messze nem csupán egy misztikus jelenség vagy egy orvosi kuriózum – hanem az emberi elme egyik legerősebb gyógyító mechanizmusa. A kérdés csak az: hogyan tudjuk ezt felelősségteljesen és tudományosan kihasználni?
Ha hasznosnak találtad ezt a cikket, oszd meg másokkal is, talán éppen ez segíti őket hozzá, hogy megértsék, hogyan működik az ember.
További izgalmas tudományos kérdéseket találsz, ha ide kattintasz. Ha máskor sem akarsz róluk lemaradni, kövess minket Facebookon!
