Az eső utáni friss illat egy gyakori természeti jelenség. Van, aki megnyugtatónak, mások nosztalgikusnak találják, de egy biztos: mindenki ismeri ezt a különös aromát. De vajon mi áll ennek a jellegzetes illatnak a hátterében? Miért érezzük ilyen intenzíven? És hogyan keletkezik? A válasz három fő tényezőben rejlik – nézzük meg közelebbről, hogyan és miért alakul ki az esőillat.
Ezekről lesz szó
Az ózon és a vihar előtti „tiszta” illat
Egyes viharok előtt a levegő különös illatú, legjobban talán a „friss” kifejezéssel írható körül, amit ilyenkor érezni lehet. Ez a jelenség az ózonnak (O₃) köszönhető, amely egy három oxigénatomból álló molekula, és rendkívül erős, kissé klórra emlékeztető illattal rendelkezik.
De hogyan kerül az ózon a levegőbe? A viharok során a villámlás képes szétbontani a levegőben lévő nitrogén- és oxigénmolekulákat, majd ezekből kis mennyiségű ózon képződik. Az erős szél ezután lehordja ezt az ózont a felszín közelébe, ahol az emberek könnyedén megérezhetik. Emellett az ózon más úton is keletkezhet, például az atmoszférában található UV-sugárzás is szétbonthatja az oxigénmolekulákat, amelyek újra egyesülve létrehozhatják az ózont.
Bár az ózon illata friss és kellemes lehet kis mennyiségben, nagy koncentrációban rendkívül veszélyes is. Az ózon ugyanis károsíthatja a tüdő sejtjeit, és hosszú távon egészségügyi problémákat okozhat. Szerencsére a viharok során felszabaduló ózon mennyisége nem elég magas ahhoz, hogy kockázatot jelentsen.
A föld illata: geozmin és a baktériumok titkos munkája
Az eső utáni egyik legmeghatározóbb illat az a mély, földes aroma, amely különösen erős, ha hosszú szárazság után érkezik a csapadék. Ezt az illatot nem más, mint a talajban élő baktériumok hozzák létre. Egészen pontosan a Streptomyces nemzetségbe tartozó Streptomyces griseus talajbaktérium.
A mikrobák száraz időszakokban spórákat termelnek, amelyek nagy mennyiségben felhalmozódnak a talajban. Amikor aztán az első esőcseppek megérkeznek, ezek a spórák és az általuk termelt metabolit, a geozmin (másként írva geosmin vagy geoszmin) nevű vegyület a levegőbe kerül.
A geozmin egy rendkívül erős illatanyag: míg az ózont már 10 PPB (parts per billion, azaz milliárdonkénti részecske) koncentrációban is megérezzük, a geozminra az orrunk még ennél is sokkal érzékenyebb. Az emberi szaglás képes már 5 PPT (parts per trillion, azaz ezermilliárdonkénti részecske) koncentrációban is érzékelni ezt az anyagot.
Külön érdekesség, hogy a geozmin a vízben is megtalálható, és ez az egyik oka annak, hogy egyes forrásvizeknek vagy folyóknak földes, „iszapos” íze van. Az emberek szaglása rendkívül érzékeny rá, és sokan az esőillat egyik legjellegzetesebb összetevőjeként tartják számon.
A növények titkos fegyvere: illóolajok és a petrichor jelenség
Az esőillat harmadik összetevőjét a növények szolgáltatják. Sok növény speciális illóolajokat választ ki a környezetébe, amelyek a talajban és a kövek felszínén halmozódnak fel. Amikor esik az eső, ezek az olajok felszabadulnak, és különféle illatanyagok kerülnek a levegőbe.
A jelenséget az 1960-as években a CSIRO ausztrál nemzeti tudományos ügynökség vegyészei, Isabel Bear és Richard Grenfell Thomas vizsgálták meg részletesebben. Az 1964-ben, a Nature folyóiratban ismertetett kísérleteik során szárított agyagot és növényi olajokat elemeztek, és felfedezték, hogy egy bizonyos „olajos, sárgás anyag” felelős az eső utáni jellegzetes illatért. Ennek az illatnak nevet is adtak: petrichor.
A szó eredete a görög mitológiáig vezethető vissza, a „petros” (kő) és „ichor” (az istenek arany vére) szavakból ered. A petrichor tehát az a kellemes, eső utáni illat, amelyet az első cseppek csapódásakor érzünk – különösen száraz időszakok után.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy ezek a növényi olajok gátolják egyes növények növekedését. Feltételezésük szerint ez egyfajta védekezési mechanizmus lehet: a növények ezzel próbálják elkerülni, hogy a magvaik kedvezőtlen, száraz körülmények között csírázzanak ki.
Miért ilyen erős az esőillat, és miért érzékeljük ennyire?
Az emberi orr rendkívül érzékeny az esőillatot alkotó vegyületekre. Evolúciós szempontból ennek akár túlélési jelentősége is lehetett: az esővíz ugyanis létfontosságú az élővilág számára. Az ősemberek számára előnyt jelenthetett, ha még a távoli esőzéseket is megérezték, hiszen ez segíthetett a vízforrások megtalálásában.
Ráadásul az esőillat sok ember számára megnyugtató vagy nosztalgikus érzéseket idéz elő. Ez részben annak köszönhető, hogy az illatok szorosan kapcsolódnak az emlékeinkhez és az érzelmeinkhez. Egy kiadós eső után érzett illat felidézheti gyermekkori emlékeinket, amikor a friss levegőn futkároztunk, vagy éppen egy esős délután kellemes hangulatát.
Összegezve tehát a kellemes esőillat három fő forrásból származik:
- Az ózon a viharok előtti friss, tiszta illatot adja.
- A geozmin a baktériumok által termelt földes aroma, amely különösen száraz időszakok után intenzív.
- A petrichor pedig a növények által kiválasztott olajokat jelenti, amelyek a levegőbe kerülve kellemes esőillatot hoznak létre.
Ez az egyedülálló keverék az egyik legkellemesebb és legismertebb illat a természetben, amelyet mindenki ismer, de csak kevesen tudják, mi áll a hátterében. Mostantól, ha legközelebb megérzed az eső friss illatát, már pontosan tudni fogod, hogy milyen titokzatos kémiai folyamatok játszanak össze, hogy ezt a különleges élményt nyújtsák.
Ha hasznosnak találtad a cikket, mutasd meg másoknak is!
Ide kattintva további izgalmas tudományos kérdéseket és válaszokat találsz.
